Lőcsén, a Szent Jakab templomban, a „Krisztus születése oltárnál” látható ma ez a megdöbbentő szépségű, késő gótikus stílusban készült betlehemes ábrázolás. 1500 körül faragta ki fából a félezer évvel ezelőtt élt mester.

Az alkotóról sem tudunk túl sokat: Pál mesterként ismerjük, s mivel Lőcse városában alkotott (a Jakab-templom rendkívüli, 18,6 méter (!!!) magas faragott faoltárát tartják a fő művének), ma „Lőcsei Pál” mester néven emlegetjük. Azt sem tudjuk, mi volt Pál mester anyanyelve – a magyar, esetleg a helyi szláv nyelvjárás, vagy a német –; amikor fent a címben „hazánk” betlehemét említettük, akkor Hungária népeinek közös keresztény hazájára gondoltunk, s ezt nem befolyásolja a tény, hogy Lőcse ma a szlovák állam területén található.

A szoborcsoport sorsa is rejtélyes kissé: biztosnak tűnik, hogy eredetileg nem itt a templomban volt a helye – de akkor honnan került elő? A templom kissé félreeső helyén meghúzódó szobrokat a 20. század elején Divald Károly művészettörténész „fedezte fel”, illetve ő hívta fel a figyelmet először művészi értékükre. Alább az ő tanulmányából idézünk egy részletet (a korabeli írásmódot megtartva):

Pál mester első műve, amelyet Lőcse város megbízásából alkotott, a Krisztus születését ábrázoló szoborcsoportozat volt, a mely mai helyén a templom Csáky-oltárának barlangszerű fülkéjében szinte láthatatlan. Templomunk eddigi ismertetői talán azért nem méltatták behatóbban figyelmükre.
A szobrokat Wagner szerint, egy elveszett okmány keresése közben szinte csodás módon 1698-ban a lőcsei városháza falainak egyik rejtett üregében találták meg s ugyanakkor harangzúgás közben ünnepélyes körmenetben a főtemplomba vitték át.
Az emberek akkor azt hitték, hogy a város katholikus lakossága a XVI. században a protestánsok elől rejtette el a gyönyörű szobrokat s hogy ezek akkoriban a jezsuiták templomának, vagyis a mai minorita-templom ékességei voltak.
Tekintettel arra, hogy a XVI. században Lőcsén a reformáczió elterjedése után alig volt katholikus s legalább a városházán mindenesetre a protestánsok uralkodtak, szinte ki van zárva, hogy a mázsás szobrokat lopva ide hurczolták volna s a lutheránusoktól féltvén ezeket, holott a protestánsok a kezükbe jutó templomok régi oltárait is mind bántatlanul helyükön hagyták. — Több mint valószínű, hogy ezek a szobrok nem templom számára készültek.
Hogy a városháza falainak egyik óriási almáriummal elfedett vasajtós üregében találták meg ezeket, szinte biztosra veszem, hogy a szoborcsoportozatot Lőcse városa a középkori karácsonyi misztériumok czéljaira rendelte meg, a melyeknek ez ép oly fontos kelléke volt, mint a karácsony idején Felső-Magyarországon még ma is sokfelé járó betlehemesek előadásánál a Krisztus születésének papirosból kivágott képeit tartalmazó kis templom: a betlehem.
Hogy a középkori misztériumok színhelye a városháza volt, ezt ép a Szepességen városainknak régi okmányokban fölsorolt utcza nevei is bizonyítják. Theatergassénak a középkorban, Pirchalla szerint, nálunk azt az utczát nevezték, a mely a városház azon része felé nyílt, a hol a misztériumokat előadták.
Hogy a lőcsei Krisztus születése szoborcsoportozatot már eredetileg, köröskörül szabad helyen való fölállításra szánták, erre alakjainak minden oldalról s a legapróbb részletekig pontos kidolgozása vall.
Több mint valószínű, hogy az alakok távolról sem voltak úgy összezsúfolva, mint mai helyükön. Mozdulataik után ítélve tágas félkörben sorakoztak s így alig képzelhető oly óriási szárnyasoltár, amelynek szekrényében a csoportozatot elhelyezhették volna.
Bármint volt is, a hét szobor a legapróbb részletekig befejezett s egyazon mester kezére vall és nemcsak a Szepesség, de egész Európa fafaragásának legkiválóbb emlékei közé tartozik.

(Forrás: Divald Kornél: Szepesvármegye művészeti emlékei, 2. kötet, 1906)