Egy erdélyi atya mesélte el gyermekkora egyik legszebb emlékét. Karácsony előtt történt néhány nappal. Édesapja éjjel váratlanul felkeltette őt, és csendben kihívta a fáskamrába. Itt két órán át fát hasogattak. A kisfiú mérges volt az apjára, hogy minek ezt az éjszaka kellős közepén tenni. A következő éjszakán az édesapja újra felkeltette őt. Néma csendben felpakolták egy nagy szánra az előző nap felhasogatott fát, majd elhúzták a falu szélére, ahol egy szegény, idős néni lakott, akinek elfogyott a tűzifája, és napok óta fagyoskodott. Titokban lepakolták a rengeteg fát a háza mellé, majd észrevétlenül eljöttek. Másnap reggel a néni, ahogyan kijött a házából, nem akart hinni a szemének. Azt mondta, angyalok jártak nála, Isten megsegítette őt. Napokig ámulva mesélte az egész faluban a csodálatos eseményt. A kisfiú, aki később pap lett, azt mondta, hogy ez volt élete legszebb karácsonya: amikor édesapjával jót tettek, titokban, mint az angyalok. És talán ekkor fogalmazódott meg benne először, hogy ő pap lesz, Istennek és az emberek szolgálatának szenteli az életét.
Mennyire fontos, hogy egy gyermek átélhessen hasonló pillanatokat gyermekkorában! Mennyire fontos, hogy láthassa az evangéliumot megelevenedni, láthasson szenteket, akiken ott ragyog Isten fénye! Talán ekkor születnek meg benne az élete nagy döntései, vagy ekkor fogalmazódnak meg az álmai. Mennyire nem mindegy, hogy milyen példaképei vannak egy gyereknek! Popsztárok, focisták, életművészek, vagy pedig szentek, bölcs, jó, nagy-szívű, bátor és önzetlen emberek. Mennyire fontos, hogy megértse, a szentek nem valami letűnt világ különös személyei, hanem ma is közöttünk élő, hús-vér emberek, akik tudtak nevetni, sírni, alkotni, szeretni, akik által szebb lehet a világ. Mennyire fontos, hogy megsejtse, „én is élhetnék így, valahogyan így kellene élnem nekem is”!
Bethlenfalvy Gábor könyve, amelyet Kállai Nagy Krisztina gyönyörű, gyerekszemeket is gyönyörködtető képei díszítenek, ilyen mai, hús-vér, közöttünk élő szentekről szól. A képek néha fénykép-szerűen jelennek meg, jelezve, hogy a mi korunkban, valóságosan megtörtént eseményekről van szó. Hallunk arról a Boldog Salkaházi Sáráról, aki, amikor a vértanúsága előtt a katona kezéből kiszakítva magát leborul a kápolnában egy utolsó fohászra, a mögötte álló szerzetes társa önkéntelenül ezt mondja ki szívében: „Ez a Sára egy szent!” Hallunk arról a Boldog Brenner Jánosról, aki derűjével, nyitottságával mágnesként vonzotta az embereket Istenhez. Hallunk arról a Boldog Batthyány Lászlóról, aki a szegények jószívű segítője, és nagy családjának vidám, hittel teli, szerető édesapja volt. Az életrajzok azt az üzenetet juttatják el a gyermekekhez, hogy Isten nem elvesz tőlünk valamit, nem akadályozza a boldogságunkat, hanem ellenkezőleg, kiteljesíti az életünket.
Kedves Olvasó! Vedd a kezedbe ezt a könyvet, engedd, hogy a lapjain keresztül megérintsen a hívás: „én is élhetnék így”! Add kezébe gyermekeidnek, unokáidnak, hogy ilyesfajta példaképek formálják a szívét, az életét!
Dr. Székely János
megyéspüspök
A könyvről itt található bővebb információ >>
