A lelkes ifjú tanítvány, „akit Jézus szeretett”, egyszerű halász a Genezáreti-tó partjáról – első látásra talán ez a kép rajzolódik ki bennünk János apostolról az evangéliumi történetekből. Érdemes azonban többet is tudnunk róla, hogy jobban megismerjük, például a következő három dolgot.
1. A legfiatalabb apostolból lett a legöregebb apostol
Sok ábrázoláson (mimt például a fenti képen, El Greco híres festményén) már-már kölyökképű ifjúként láthatjuk János apostolt, s nem véletlenül, hiszen az általa írt Evangéliumban saját magát ő is „a fiatal tanítványként” emlegeti, s mint olyat, „akit Jézus szeretett”. Bizonyos tehát, hogy ő volt a legfiatalabb a tizenkettő közül, és sejthető, hogy a Jézussal való kapcsolatát, a mester-tanítvány viszonyt esetében különlegessé tette a jelentős korkülönbség is; ha nem is apa-fiú, de némi báty-öcs színezete lehetett a viszonyuknak (ráadásul rokoni kapcsolat is összefűzte őket).
A feljegyzések szerint János különlegesen hosszú életet élt meg – úgy tudni, valamikor Kr.u. 100 körül halt meg. Ha Krisztus földi útjának kísérőjeként körülbelül húsz éves volt, akkor 100-ban már nyolcvan felett járhatott tehát. Ráadásul ő volt az egyetlen apostol, aki nem vértanúhalállal halt meg, a többekkel erőszakos úton végzett a keresztényüldöző birodalom (közülük elsőként egyébként éppen János bátyja, Jakab apostol lett mártír). Mindez azt jelenti, hogy Jézus halála és feltámadása után hosszú évtizedekig már csak János volt az egyetlen, aki szemtanúként számolhatott be mindarról, amit Mestere mellett átélt. A kölyökképű ifjúból ő lett tehát az Egyház nagy öregje… Idős korában írta meg Evangéliumát is, valamint a Jelenések könyvét (patmoszi száműzetésének idején).
2. Ő volt, aki "mindent látott"
Ha János maradt meg ily sokáig az evangéliumi események élő szemtanújaként, akkor – emberi ésszel is úgy tűnik – nagyon jól választott a Gondviselés, hiszen ő volt az, aki a legtöbb fontos eseménynél jelen volt. Az elsők között volt, akiket Jézus apostolként kiválasztott, s mindvégig az ő legszűkebb köréhez tartozott, például Jakab és Péter mellett tanúja lehetett Krisztus színeváltozásának is. Ő volt azonban az egyetlen apostol, aki Jézus szenvedéstörténetének szinte percről percre tanúja volt; bejutott a főpap udvarába, ahová az Olajfák hegyéről hurcolták a Mestert, és az egyetlen apostol, aki ott állt a kereszt tövében az utolsó pillanatokban, Szűz Máriát gyámolítva.
3. A befolyásos ember…
Ha végigtekintünk az evangéliumi események során – akár csak azokon, melyekre fent utaltunk –, szép lassan kirajzolódik a részletekből, hogy János apostol nem volt akárki… „Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára” – írja mintegy mellékesen (Jn18,15), s a későbbiekből világossá válik, hogy csakis ő maga lehet ez a „másik tanítvány”, az események szemtanúja. Amikor a kereszten függő Jézus rá bízza az édesanyját, akkor „Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány” (Jn19,27), vagyis egyértelmű, hogy Jánosnak – illetve családjának – volt egy háza Jeruzsálemben. Pontosabban Jeruzsálemben is, hiszen tudjuk, hogy Zebedeus és fiai – Jakab és János – Kafarnaumban voltak halászok. A főpappal ápolt ismeretség és a jeruzsálemi ház (amelyet nyilván a zarándoklatok alkalmával használtak, és nagypéntek után nyilván itt bujkáltak az apostolok is) mindenesetre arra utal, hogy Zebedeust és fiait számon tartották a mérvadó vezető zsidó körökben – nem véletlen az sem, hogy Jakab Jeruzsálemben maradt az evangéliumot hirdetni pünkösd után, azaz ő volt a város első püspöke.
János egyébként kezdetben szintén Jeruzsálemben szervezte e keresztény közösséget, majd Efezusba költözött, ami akkoriban a Római Birodalom egyik legnagyobb városa volt, főként görög lakossággal. Később kényszermunkára ítélték és Patmosz szigetére száműzték, de öreg napjaiban visszatérhetett Efezusba, ahol nagy tisztelet övezte.
Többek között János apostolról – és Jézus életének más szemtanúiról – szól a Jézus barátai című (elsősorban gyermekes családoknak, hittanosoknak szánt) könyvünk, melyről IDE KATTINTVA LEHET TÖBBET MEGTUDNI >>
(A kép forrása: Wikipédia)
