A történelmi tények azt mutatják, hogy a Szent Korona szellemi kisugárzása alól még az sem tudja kivonni magát, aki egyébként tagadja a keresztény királyság eszméjét, vagy akár mindenféle hagyományt…

2020. január 8-án érdekes beszélgetést sugárzott az M5 tévécsatorna, három neves történész – Pálffy Géza, Katona Csaba és Glant Tibor – részvételével. A Szent Korona múltjával és jelentőségével foglalkozó műsorban több fontos gondolat is elhangzott, melyek segítenek átgondolni: miért is nevezhetjük joggal „szentnek” napjainkban is a Szent Koronát?

1. Szent királyok öröksége

A Szent Korona az országalapító és -megőrző szent királyainkhoz, azaz Szent Istvánhoz és Szent Lászlóhoz köthető. Akkor is így van ez, ha a tudományos kutatásoknak köszönhetően ma már egyértelmű, hogy Szent Istvánt nem azzal a Szent Koronával koronázták meg, amit ma is láthatunk, vagyis nem ez volt az a korona, amit – a legenda szerint isteni/angyali sugallatra – II. Szilveszter pápa küldött neki. Ezt a ma ismert Szent Koronát valójában István halála után vagy másfél évszázaddal készítették. De mivel kifejezetten az egykori szentistváni korona pótlására alkották meg, ezért bizonyos, hogy ekkor olyan elemeket is beleépítettek, amik még István (és László) király kincstárából származtak, azaz szent királyaink e korona egyes részeit saját kezükkel megérinthették. (A koronázási jelvények közül pedig a palást és a jogar egyértelműen István király korából származik.)

2. Csodálatos fennmaradása

Szent Koronánk sorsa egészen elképesztően kalandos: nyolc évszázad alatt 11-szer vitték – különböző okok miatt – külföldre, többször elrabolták, 5 alkalommal törték fel erőszakkal a ládát, amelyben tartották, és – csak a 19-20. században – 3 alkalommal ásták el. Fennmaradását nem is annyira a külső hatalmak veszélyeztették (melyek inkább birtokolni akarták, mintsem elpusztítani), hanem királyságunk belső ellenségei, mint például Kossuth Lajos, Kun Béla, Szálasi Ferenc – mindegyiküknek hatalmában állt volna elpusztítani vagy elvesztegetni, és jó okuk is volt, hogy ezt megtegyék, ám valamilyen titokzatos okból mégsem tették meg ezt… Mi a csoda, ha nem ez?

3. Szinte érthetetlen tisztelete

A Szent Koronát védő titokzatos, csodálatos erőből származhat az a – szinte érthetetlen – tisztelet, ami a koronát körülveszi… Ha valaki tudja értékelni azt a tényt, hogy (mint fent említettük) szent királyaink kezükkel érinthették a koronának legalább egyes részeit, valamint hogy hosszú évszázadokon át minden királyunk ezzel és csakis ezzel a koronával koronáztatta meg magát, ha azt akarta, hogy elismert, legitim királyunk legyen, akkor érthető, hogy megilletődötten és tisztelettel tekint erre a réges-régi tárgyra. De ha valakinek mit sem számít a régmúlt, s ha valaki a hagyományokban nem erőforrást, hanem veszedelmet, a „haladás” útjában álló akadályt lát, akkor őt vajon milyen erő készteti arra, hogy megfékezze romboló hajlamait…?

A fent hivatkozott televíziós beszélgetés résztvevői több ilyen esetet is említenek:

• 1849-ben, a köztársaság kikiáltása után Kossuth Lajos kormányzó arra utasítja Szemere Bertalant, belügyminisztert, illetve miniszterelnököt, hogy hajítsa a Dunába az immár fölösleges koronát. Szemere végül képtelen ezt megtenni, és inkább elrejti, elásatja a Szent Koronát.
• Az 1919-es diktatúra idején nyíltan cikkeznek a kommunista irányítás alatt lévő lapok a Szent Korona elpusztításának szükségességéről. Állítólag tárgyalások folynak Kun Béla és egy müncheni régiségkereskedő között a korona elárverezéséről, majd arról is megjelennek hírek, hogy Cartier-t, a neves párizsi ékszerészt bíznák meg a szétbontott korona ékköveinek eladásával. Cartier állítólag elborzadva utasította el a megkeresést, és a Szent Korona ebben a vészterhes időszakban is megmenekült.
• 1944-ben a náci Németországot kiszolgáló magyar nyilas vezér, Szálasi Ferenc kezébe kerül a hatalom – a koronaőrök attól félnek, hogy Szálasi egyszerűen átadja a németeknek a koronát. Ki tudja, miért, végül a korona menekítésére ad parancsot; ekkor Ausztriába viszik, és ott ássák el az ereklyét. A koronaőrök a megszálló amerikai csapatok katonáit először becsapják, és csak egy üres ládát adnak át nekik, de végül kénytelenek felfedni a rejtekhelyet. Így kerül a Szent Korona Amerikába, egészen 1978-ig.
• 1978-ban az akkori amerikai elnök, Jimmy Carter sok vita után átadja a koronát a kommunista uralom alatt lévő Magyarországnak. Megdöbbentő, hogy a hagyományokban egyébként nem hívő kommunisták mekkora diplomáciai erőfeszítéseket tesznek, mekkora kompromisszumokra hajlandók azért, hogy ezt a szent tárgyat magyar földön tudhassák… Nem az elpusztítására törnek, hanem a Nemzeti Múzeumban állítják ki, ahol sok-sok ezer ember keresi fel a Szent Koronát. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ennek is szerepe volt a kommunista rendszer szellemi megroppantásában, majd – egy évtized múltán – a Kádár-rendszer végleges elsöprésében.

A televíziós beszélgetést itt is meg lehet nézni:

Nyitóképünk: Kállai Nagy Krisztina grafikája a Magyar szentek élete című könyvből. A KÖNYVRŐL ITT LEHET TÖBBET MEGTUDNI >>