Ha azokat nevezzük szenteknek – márpedig azokat nevezzük –, akikről az Egyház nagy bizonyossággal állítja, hogy a mennyországba jutottak, akkor a Jobb Latornak kiemelt helye van a szentek hosszú sorában, hiszen vele személyesen Jézus közölte: „még ma velem leszel a paradicsomban”. A róla elnevezett új templomnak nem csak az épületén, hanem az építés történetében is találhatunk figyelemre méltó különlegességet.

A Golgotán történt mindez, az evangélium így számol be a két lator szerepéről (Lk23, 32-43):

Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele. Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. Jézus pedig mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetve megosztoztak. A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!” – mondták. Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: „Ez a zsidók királya.” Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”

E szent lator tiszteletére építettek tehát nemrég templomot Olaszországban, a Bolognához közeli Pulce településen. Az építkezés egyik megható különlegessége, hogy az építési munkálatokba bevontak valódi „latrokat” is: a bolognai börtönben fogvatartott rabokat, s közülük is azokat, akik már nem voltak messze a szabadulástól. Nem titkolt cél, hogy a társadalomba való visszailleszkedésüket akarták ezzel segíteni, előkészíteni.

A másik különlegesség építészeti jellegű, és egy másik mély értelmű szentírási képhez kapcsolódik (Mk15,33-39):

Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. 34Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: „Lám, Illést hívja.” Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. „Hadd lássuk – mondta –, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig.

A jeruzsálemi templom függönye a szentélyt zárta el az avatatlan szemek (azaz az áldozatot bemutató papság kivételével minden ember) elől, meghasadása tehát botrányszámba ment: megszűnt a határvonal a titkos és a nyilvános között, az emberi és az isteni között, az evilági és a túlvilági között. Vagyis a kép Krisztus megváltó művére utal: ő is feltárta előttünk Isten tervét, megnyitotta számunkra a mennybe vezető utat – és a Jobb Lator nyomában járunk ezen az úton…

Mi tehát az építészeti különlegesség, amit fent említettünk? Az építész a templom falán és tetején végigfutó „repedést” tervezett az épületbe, melyen a napfény bejuthat a belső térbe – egyértelműen erre a nagypénteki függönyhasadásra utalva. Mutatunk itt egy-két képet, és érdemes elolvasni a templomról dr. Katona Vilmos építész, egyetemi oktató összefoglalóját a Tervlap.hu oldalon. 

Nyitóképünk pedig kivágott részlet Munkácsy Mihály Golgotájából – a művész zsenialitását mutatja, hogy mennyi drámát tudott belesűríteni egy „mellékszereplő”, a Jobb Lator alakjába, az ő Krisztus felé törekedésébe…