Egyértelműen a ló feneke a leghangsúlyosabb elem Csernus Tibor nagyszerű festményén. Saulust – a későbbi Szent Pált – elég megalázó pózban látjuk: különös módon a ruháját is elvesztette, miközben leesett a ló hátáról… Mondjuk ki: konkrétan alsógatyában vergődik az út porában.

Itt van tehát a saját nagyszerűségének tudatában élő Saulus, a köztiszteletnek örvendő zsidó írástudó, nem mellesleg teljes jogú római polgár, aki megszokhatta, hogy – mint mondani szokás – „lóhátról beszéljen” az emberekkel. Most – egy másik szólást idézve – „a béka feneke alatt”, vagyis hát a ló feneke alatt hever, gyámoltalanul és – mint a szentírási történetből tudjuk – szeme világát vesztve…

Mindennek meg kellett történnie; Saulusnak minden evilági szerepét el kellett veszítenie ahhoz, hogy Isten meg tudja szólítani azt az embert, aki Saulus valójában volt, és hogy így Saulus is megismerje ezt az igazi önmagát, az igazi hivatását.

Nagyon is jó helyen volt tehát akkor, ott, a ló feneke alatt!

(Kép forrása: Kogart)