Ezeket a történeteket egy hétéves kisfiúnak olvastam föl, én, a hetvenéves. A kisfiú tágra nyílt szemmel figyelt. Szeméből azt olvastam ki, hogy mindazt, amit a szentekről hallott, benső világa legmélyebb rétegébe raktározta. Tudom teljes bizonyossággal, hogy megszületett benne a döntés: „szent akarok lenni”.

Ajánlom a felnőtteknek, hogy ők is így olvassák a szentek életét annak a kisgyereknek, akik ők voltak valaha. Vizsgálják meg, él-e még bennük az a kisgyerek! „Ilyeneké a mennyek országa.”

Ha pedig olyan kisgyereknek olvassák a szentek életét, aki nem bennük él, hanem előttük ül, akkor tudatosítsák magukban: a gyermekek nem infantilisak, csak egy felnőtt tud infantilis lenni.

Ezek a történetek, ahogy itt meg vannak fogalmazva, nem tekintik a gyermeket infantilis lénynek. Nem gügyögnek, nem selypítenek, nem „szállnak le” a gyerek – úgymond – gyerekes szintjére, mégis neki szólnak.

***

A keresztény Európa szentjei? Igen. De hát létezik még keresztény Európa? Létezik. Úgy létezik, ahogy Szent Benedek vagy Szent Ferenc korában, vagy Szent Teréz anya korában: a szentekben. Sohasem a tömegben, sohasem a közszellemben. Ott legföljebb az úgynevezett keresztény értékek darabjai vagy csonkjai vannak, mert a keresztény nem keresztény értékek összessége, hanem Jézus Krisztussal egy lélek.

Elgondolkodtató ez a cím! Tulajdonképpen Európa igazi történetét tárja föl, mert a bűn kioltja önmagát. Fölkél az Isten, és ellenségei szétszóródnak. Az Utolsó Nap fénye és lángolása fölégeti a szennyet. Akkor a véres háborúk, gyilkosságok, csalások, hazugságok, paráználkodások nem is a történelem része? De igen; csak úgy, mint a trágya a búzaföldnek. A szentek mindig a környezetük, a közszellem, a tömegek mozgalma ellenére, de a másik emberért váltak szentté. A nyugati kereszténységet semmiféle pasztorális stratégia (ami ugyan szükséges) nem fogja megmenteni, hanem egyedül a szentek.

***

A gyermeknek igen korán hallani kell a szentekről: még mielőtt fölébredne benne az önmegvalósítás vágya, a szexualitás ösztöne, hogy mindenek előtt Isten-ösztöne ébredjen föl, mely minden hormonok által táplált vágyakozásnál végtelenül nagyobb vágyakozás. Az a vágyakozás, amin belül van minden más vágyakozás. Akkor nem fog elveszni.

Avilai Szent Teréz testvérkéjével, akivel hallgatták az ősi szent remeték életét, megszökött hazulról, hogy ők is remeték legyenek. Igaz, hogy csak a kert végére értek, ám szívükben Istenig jutottak. Teréz egész élete és életműve ezen az „utazáson” belül van.

Egyetlen dolgot szeretnék helyesbíteni abban, ami ebben a kis könyvben írva van: Szent György „valódi életéről szinte semmit sem tudunk”. De igen. Pontosan élete lényegét tudjuk, ami minden szent története: legyőzte a sárkányt, az őskígyót, aki veszélyeztette az emberek életét. Mert előbb önmagában győzte le.

Milyen kár volt az úgynevezett modern történészekre hallgatva egy-két szentet törölni a keresztény ünneplésből. Isten szentjei végtelenül sokan vannak, és ezért ha a keresztény nép elkezd tisztelni egy vértanú lányt Filoména néven, Isten mindjárt a tisztelet mögé rendel egy vértanú lányt, hogy a keresztények tisztelete ne egy festett képre irányuljon. Úgy tudom, Vianney Szent János imádságait Szent Filoména meghallgatta.

fr. Barsi Balázs OFM

2016. Szent Ferenc atyánk ünnepén

(A kép forrása: Barsi Balázs atya Facebook-oldala)